Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rémtörténetek':D

Halloween este volt soha nem hittem benne hogy valamikor is történhet valami velem mivel nem hittem a szellemekben. Az unokatesóm félt tőlük nagyon mondtam neki hogy nincs értelme félni. aznap este volt halloween bulit tartottunk, Tök jó volt vártuk hogy éjfél legyen. Az egyik barátnőmmel msn-eztünk aki alig várta hogy elmondhassa nekem amit hallott. Hogy állítólag a házunkba Swen Williams szelleme kísért persze én egyből kiröhögtem mert eddig semilyen paranormális eset nem történt velem.De aztán átjött hozzánk és mutatott egy könyvet miszerint a szellem nem kísért csak halálának 15. évfordulóján. Ami aznap este volt. Én még mindig nem hittem el nevetséges.Aztán éjfélkor elkezdett hideg lenni pedig egyik ablak se volt nyitva recsegéseket lehetett hallani. Kezdtem beparázni...kicsit....eléggé...nagyon...Nagyon féltünk ... aztán elmúlt 3 óra körül kimentem mosdóba és tiszta komás fejjel mert félig még aludtam ...sikításokat hallodtam....nagyon megijedtem felnéztem és egy lebegő szellem állt előttem......" Ezt a rémtörténetet egy kislány naplójában olvastuk azért írt le mindent mert be akarta bizonyítani hogy szellemek nincsenek...dehát mégis...
Vigyázz!!o_o

Elektra

 

1700-as évek elején járt az idő Elektra ekkor volt 13 éves. Szép volt aranyos, kedves,figyelmes őt mindenki szerette.
De csak addig  míg 1765-ben ki  nem kellet végezni. Ugyanis Elektrát megszállta az ördög!

1764-ben Elektra hazafelé tartott az iskolából mikor meglátott maga előtt egy furcsa árnyékot. Nem ijedt meg de furcsálta mert abban az utcában nem volt senki vele. Ment tovább de aztán megint meglátta azt az árnyékot, ekkor már megijedt és megfordult,de megint nem látott semmit. Nyugtatgatta magát hogy ezt csak képzeli és biztos csak kimerült . Ekkor már elérte az utca sarkán levő katolikus templomot! Ekkor eszébe jutott hogy a szülei a templomba mentek ,el is indult a templom kapuja felé remélve hogy szülei körében biztonságban érzi magát. Gondolta nem maradnak sokáig  és valószínű hogy csak a pap és a szülei vannak ott. Tehát ment a kapu felé. Borzalmas sikolyokra lett figyelmes és hogy a pap ezt kiabálja: - Távozz eme Szent helyről menj vissza oda ahonnan jöttél! De mire Elektra benyitott  már nem látott senkit! Korom sötét volt a templomban. Ebben a minutumban hirtelen az összes gyertya égni kezdett. Meglátta a földön az apját és anyját vérbe fagyva. A leány szeméből könnycseppek gördültek és patakokban folytak!Egy éles hangot hallott s a pap a vállára tette a kezét. Ezt mondá neki: Ne félj gyermekem szüleid egy jobb helyre mentek ! Jer velem és nem esik bántódásod! Elektra fejében zakatoltak a gondolatok, nem tudta mi történt nem tudta mi tévő legyen csak azt tudta hogy a pap, akit oly jól ismert nem olyan mint volt. Hófehér ősz haja véres volt szeme vérben úszott szája körül peregtek a vörös cseppek!Íme a papot megszállta az ördög! A kis  Eli (Elektra) megfogta az új anyukája kezét és elment vele!Hazavitte a leányt ,s azóta eltelt fél év! Elektra elérte a 14 éves kort a pap  is nagyon megszerette a kis Elit!  Az nap a pap úgy döntött hogy eljött a búcsúzkodás ideje! Leültette egy székre s ezt mondta a leánynak:eljött az idő kincsem !Nekem végem de az ,,örökségem'' neked át adom! Eli bólintott és könnybe borult arccal lesújtotta fejét, bekötötte a szemét s lekötötte a kezét. Ekkor előjött az apja eredeti énje! Hirtelen borzalmas hideg csapta meg Eli arcát,de nem ijedt meg ám amikor meghallotta a borzalmas hangot amely eddig vigyázott rá kezdett nyughatatlan lenni....az a hang amely a mesét olvasta neki és énekelte az altatódalt....-Ó Jaj Eli! Megszálta az ördög! levette szeméről a fedőt és megpillantotta a papot aki nagyon öreg volt és abban a pillanatban meg is hallt. Egyedül maradt a világon. Mérges lett széttépte a ruháit,összekarmolta az arcát magyarán mondva megháborodott! Az emberek őt őrültnek tekintették s mivel veszélyesnek hitték ugy döntöttek ki kell őt végezni!Elektrát mártír halálra ítélték! De előtte elátkozta a jelen levőket!Megmondta nekik hogy vissza jön még és akkor elhozza a világnak a végét !Az emberek nem hittek neki és kivégezték!Eli halála nem fejeződött teljesen be eltemették de az emberek mégis úgy érzik hogy mindig mindenütt jelen van!És apróbb jeleit  be is mutatja hogy ő bizony létezik és vár hogy el jöjjön az ő ideje!

 

A Tükör

Volt egyszer 4 lány akik nagyon jó barátnők voltak. Amy, Susan, Hayley és Britney minden hova együtt mentek és mindent együtt csináltak. Hallottak ők is a tükör legendájáról.
Természetesen nem hitték el hiszen mindenki beszélt mindenféle hülyeségről! Főleg a pasik szerettek előszeretettel ijesztgetni mindenkit.
Egyik nap megbeszélte a 4 barátnő,hogy nézzenek utána ennek a tükör legendának és ijesszék jól meg a pasikat amiért folyton szórakoznak velük! Össze is gyűltek egy péntek délutánon Hayley-nél. A neten találtak is jó hosszú sztorikat a tükörről, az eredetéről, átkáról és minden egyébről. Britney elkezdte hangosan olvasni a történetet.
Minden az 1700-as években kezdődött mikor is élt egy boszorkány aki megátkozott egy szerelmespárt mert nem lehetett övé a szerelme és bezárta őket a tükörbe.
Minden boldog embert elakart átkozni,de nem sikerült mert minden erejét arra használta fel, hogy a 2 szerelmest a tükörbe zárja örökre! Ekkor minden ereje elszállt és hírtelen semmivé foszlott szét. Azt beszélik, hogy még mindig lehet hallani a boszorkány nevetését és a  szerelmes pár segélykérő kiáltását.
Ez ostobaság !!! - kiáltott fel Amy! Az egész egy nagy marhaság én nem hiszek az ilyenekben mondta kicsit mérgesen félbeszakítva Britney-t az olvasásban.
Nyugi- nyugtatta barátnőjét Susan. Nem kell ilyen hülyeségeken felkapni a vizet!
Majd egymásra néztek. Egyikük sem értette Amy viselkedését.
Britney folytatta az olvasást. Mindez a nagy Dead Castle-ben történt, ami nem volt olyan messze tőlük csak olyan 500 m-re kb.
Na akkor indulás csajok! - szólt Hayley. Ugye te most viccelsz? Szólt félénk hangon Amy.
Jaj ugyan már nem kell félni még csak 4 óra van és 7-kor kezd sötétedni,van még addig 3 óránk, mondta Britney. De miért félsz ennyire? - kérdezte Susan legjobb barátnőjét, Amy-t
Én csak? kezdte a mondatát,de nem tudta befejezni mert megszólalt a mobilja.
Haló- szólt bele halkan. Az anyukája hívta, hogy ma fontos vacsoravendégeket várnak és, hogy menjen haza segíteni. Ennél a mondatnál fellélegzett kicsit. Sajnálom csajok,de mennem kell fontos vacsoravendégeket várunk és segítenem kell. Majd holnap találkozunk. Azzal haza ment. A többiek csak néztek és még mindig nem értették különös viselkedését. Lehet,hogy tud vagy sejt valamit amit ők nem? Fogalmuk sem volt róla. Hát akkor mit csináljunk ??-kérdezte Susan. Elmenjünk a kastélyba vagy ne?
 Már szerintem ne menjünk- mondta Hayley- majd holnap. Azzal hazaindultak. És a pasikkal mi legyen? kérdezte Britney.
Hát én arra gondoltam- kezdte a mondatát Hayley - hogy mondani kéne ezt nekik és elhitetni velük,hogy igaz. De , hogy? kérdezte Susan . Hiszen ők sosem hisznek el semmit, meg annyiszor ijesztgettek már,hogy gondolhatják ,hogy egyszer csak visszaadjuk.
Ez igaz- mondta Hayley- éppen ezért kell bizonyítékot szereznünk. Úgyhogy holnap elmegyünk a kastélyba szétnézünk és ha tényleg ott van a tükör akkor lefényképezzük és megmutatjuk a fiúknak. Ha ezután sem hiszik el akkor mondjuk nekik,hogy menjenek el a Castle-ba és nézzék meg a saját szemükkel és mi pedig ott leszünk és jól rájuk hozzuk a frászt!
Mondta nevetve Hayley. Oké akkor legyen így mondta Susan. Majd holnap összeszedjük Amy-t és vele is megbeszélünk mindent. Azzal a barátnők elbúcsúztak és hazamentek.
Másnap meg is beszéltek mindent. De Amy még mindig tiltakozott, de később nagy nehezen belement.
El is indultak a kastély felé. A szél nagyon hevesen süvíteni kezdett ahogy közeledtek a Dead Castle-hoz. Ezen nagyon meglepődtek mivel ,hogy május volt és közeledett a nyár. Amy egyre jobban kezdett félni és remegni,de érdekes módon nem a hideg széltől hanem a félelemtől.
Csajok inkább forduljunk vissza!- Szólt Amy. Jaj ugyan már ne légy ilyen gyáva semmi baj sem lesz -nyugtatgatták barátnői. Majd el is érték a kastélyt. Hatalmas nagy korom fekete épület volt aminek a teteje az eget verte,és az ajtó pedig kemény vasból volt.
Hayley lassan kinyitotta az ajtót. Minden csupa por volt és alig volt 1-2 dolog a teremben. Nagyon sötét volt , a fény alig tudott beszűrődni az ablakokon. Na jó lányok semmi érdekes nincs itt akár mehetünk is- mondta gyorsan Amy. De a többiek nem tágítottak. Jaj ugyan már még semmit sem láttunk- mondta Britney. -Még fel sem mentünk az emeletre, biztos sok látni való van ott is. Hát jó ti menjetek- mondta Amy dühösen és kiment a kastélyból. Barátnői nem értették a viselkedését. Végül felmentek az emeletre is szétnézni. Nagyon hosszú folyosó volt és minden oldalon volt 1-1 ajtó. Összesen 20 szoba volt és végül pont szemben velük megpillantottak egy szobát ami igencsak eltért a többitől mivel,hogy fekete színű volt a többi meg piros. Ezt nagyon furának tartották.- Na jó mivel, hogy ez a szoba igencsak eltér a többitől ezért gondolom ez volt a gonosz boszorkány szobája és minden bizonnyal a tükör is ott lesz mondta- Susan.- Akkor ne habozzunk tovább,menjünk be bíztatta barátnőit-  Hayley. --Nahát,hogy Amy milyen nagy izgalomból marad ki a gyávasága miatt- mondta Britney. Azzal kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptek a szobába azonnal becsapódott utánuk hírtelen az ajtó. Nagyon megijedtek és felsikítottak. Ekkor hírtelen megpillantották maguk előtt a tükröt. Már nagyon féltek, de Britney kis bátorságot vett magán és elindult a tükör felé,barátnői pedig félő tekintettel és könnyes szemmel figyelték. .Gyere vissza!!!- kiáltott ijedt és remegő hangon Susan,de már elkésett mert hírtelen megszólalt egy hang.- Gyere ide és szabadíts ki minket!!!
A hangok a tükörből jöttek. Tehát igaz, tényleg igaz a történet a tükörről, a boszorkányról és, hogy bezárt egy szerelmes párt mondta sírva Hayley . És ahogy kimondta abban a pillanatban Britney-t berántották a tükörbe. A lányok egyszerre felsikítottak és menekülni próbáltak. De ismét megszólalt a hang a tükörből : -TI SEM MENEKÜLTÖK !!! Azzal a szerelmes pár kijött a tükörből. Testük oszladozó és büdös volt, a fejük tiszta ijesztő szét marcangolt és a kezeik is tiszta aszalt volt és kilátszott a csontjuk. Hírtelen odadobták eléjük barátnőjük holt testét tiszta véresen szétmarcangolva. A lányok egyre jobban féltek és az életükért könyörögtek. De a pár hajthatatlan volt és ők is Britney sorsára jutottak.
Eközben Amy kint állt a kastélytól pár méterre. Mikor meghallotta barátnői sikítását és utána a gonosz kacajokat sikítva elrohant szólni valakinek. Ahogy rohant épp beleütközött a pasikba. Csak néztek rá és kérdezték, hogy mi baja mitől sír és reszket. A lány félő és síró hangon mindent elmondott röviden. -Persze jó vicc mondta- Peter. - Jól tudsz szinészkedni de  minket nem csapsz be- mondta Jason  - Hagyjátok már abba !!!- kiáltott felháborodva Matt. ---Hát nem látjátok, hogy meg van szegény rémülve?! Tuti, hogy nem csak kamuzik. Valami biztos történhetett .- Akkor nézzük meg!- mondta Jason és elindultak a kastély felé. Ők is beléptek és elindultak az emelet felé. Természetesen az ő útjuk az emeletre vezetett és rögtön szemet szúrt nekik a fekete szoba. Peter odalépett és hírtelen kinyitotta az ajtót és akkor meglátták a lányok holt testét. Egyiket felakasztva a szekrényre,másikat a plafonra szegezve és harmadikat pedig az ablaknál heverve és még mind 2 szeme is ki volt szúrva. Nagyon megijedtek és hírtelen eljött a pár és velük is végezni akart. Amy-nek sikerült nagy nehezen megszöknie de a pasik is a barátnői sorsára jutottak. Amy teljesen kikészült idegileg és csak sírt és sírt.
Mindent elmesélt a rendőrségnek de nem hittek a lány szavának, azt hitték,hogy teljesen becsavarodott. De azért körülnéztek a kastélyban és megtalálták a holt testeket és már hittek a lánynak. A kastélyt körülkerítették és mindenkinek megtiltották, hogy megközelítsék.
Amy-ék el is költöztek onnan egy másik városba,hogy új életet kezdjenek.
Már mind ennek 2 éve- mondta szomorúan, könnyes szemekkel Amy. -És azóta is kísértenek azok a szörnyű hangok,sikítások és nevetések. Már néha úgy érzem,hogy nem bírom tovább és attól félek,hogy egy nap majd én is az ő sorsukra jutok mondta még mindig félve és remegve a psichológusnak.
-Arra is fogsz jutni mondta gonosz kacajjal a pszichológus . De kiderült,hogy mind ezt Amy csak beképzelte magának.(mármint azt hogy a pszicholoógus gonoszkodik)  Mikor hazaindult egész úton gondolkodott és folyton azt kérdezet magától,hogy miért történt ez vele? És, hogy ő hogy -hogy túlélte? Semmit sem értett az egészből. És ha már túlélte akkor mért kísértik még mindig azok a szörnyű hangok,sikolyok,nevetések és miért képzelődik állandóan? Ha már mind ennek 2 éve és ráadásul el is költöztek más városba jó messzire onnan és még psichológushoz is jár annyira kikészült szegény! Csak bolyongott egyedül az utcán és ezeken gondolkodott mindig.
Már azóta rengeteg idő eltelt. Már felnőtt nő lett és még mindig él és már el is felejtette majdnem teljesen az esetet és mindet úgy fogja fel,hogy a sorsnak még vannak tervei vele és,hogy oka van annak,hogy nem halt meg.
Na de vajon mi lehet az oka?
Ezt senki sem tudja és már soha nem is fogjuk megtudni.
Lehet,hogy csak puszta szerencse, véletlen műve,hogy még most is boldogan él férjével és 3 szép lányával akiket a barátnőiről nevezett el.
De még most a 21. században is azt mondják,hogy akik arra járnak hallják a sikolyokat és a szörnyű kárörvendő horrorisztikus nevetéseket...

Hűvös éjszaka volt. Hideg, eső esett, dörgött, villámlott. Korom sötét volt, a 8 éves Lauren nagyon félt. Átment szüleihez, hogy biztonságban érezze magát. Amikor lefeküdt szülei közé, furcsa hangokat hallott. Nem is furcsákat, inkább ijesztő sikoltásokat. Mintha valakit kínoztak volna az éjszakában. Mivel emeletes panelházban laktak, azt hitte, valaki csak horror filmet néz a felső emeleten.

Mikor felkelt, anyukáját és apukáját nem látta sehol. Gondolta, hogy biztos a konyhában vannak megcsinálni a reggelit. Az anyukája órájára pillantott, hajnali 5 óra volt, de máris, mintha délután fél 2 lett volna. Nappal volt, megnyugtató szellő, madárfütty. Kicsit furcsállta a helyzetet, mert neki ma iskola van. De mivel apukája mindig korán kel, már megszokhatta, hogy már nincs ilyenkor itthon. Viszont a következő pillanatban bejött anyukája, és megnyugtató hangon suttogta:
?.Nyugalom kicsim, csak megcsináltam apádnak az uzsonnát. ?
Lauren megnyugodott. Elaludt. Amikor felébredt, még mindig hajnal 5 óra volt, ráadásul korom sötét, mennydörgés, eső, villámlás, farkasok zaja. Keze izzat.
Lauren kiment a konyhába, hogy megkeresse szüleit. A sivár konyhában senki sem volt. Az ablakokon vergődtek az eső cseppek, a plafonról erős léptek hallatszottak.
Átment a nappaliba. A kis nappali még sötétebb volt, ijesztő volt a hangulat. Az ablak nyitva volt, a függönyt fújta a kintről jövő szél. 
A nappali egyből az érkezőre nyílt. Úgy érezte, figyeli valaki. Maciját tartotta markában, magához szorította. A székek ki voltak húzva. Az asztalon a terítő mozgott, gondolta, a  be jövő szél miatt. Bement a konyhába. A fiókok ki voltak húzva. Egyik magától visszatolta magát a helyére. Lauren szédült, megvolt ijedve.
Kinyílt a spájz ajtó. A spájzból átlátszó, kék fényben csillogó alakok jöttek ki. Lauren megijedt. Nagyon ismerős volt neki ez a helyzet..
.. eszébe jutott. Ezt múlt éjszaka álmodta. Akkor is szüleivel aludt,.
Amikor a 10-15 lény jöttek ki egymás mellett, megálltak a lány előtt. Az ránézett a macijára.
A macinak piros, izzó szeme volt. A konyhafiókokról és szekrényekről csepegett a vér..
.. az ablakok erősebben dübörögtek, csapkodtak. És egyre több kék lény jött ki a nappaliból,
a szekrényekből, szinte mindenhol. Kivéve a szülei szobájából. Lauren oda futott.
Mikor bement, bezárta maga mögött az ajtót. Hátra fordult.
Az anyukája és az apukája bent voltak, a falakról lógtak lefelé vörös vérrel borítva, egy véres kötéllel a nyakukon, felakasztva. Lauren lebénult, leesett a döbbenettől, a félelemtől, és sírt.
Lauren kimenekült a házból. Futott, ahogy csak tudott. Maciját elejtette, sírt. A város sivár, szürke. Egy árva lélek sincs az utcákon.

Lauren rózsaszín pizsomája csillogott a szürkeségben. Félelem uralkodott.
Ekkor nagy gyerek zaj hallatszott. Sehol senki, nagy rikoltozások, mindenhonnan. Vízhangzott az egész város. Dörgött az ég, esett az eső, sehol senki. Laurent megölték.

A hallottak városa legendája beteljesült. Azóta sem járt egy lélek sem abban az amerikai városban, New York közelében.

A FEKETE ANGYAL....

 

 

 

Ezt a lányt  Amynek(emo stílusu )  hívták de mindenki csak ,, fekete angyalnak " csúfolta  amiatt  hogy állandóan feketében járt iskolába.A picsa klónhadsereg állandóan kiközösitette őt nem álltak vele szóba . Ez ment a félév feléig amikor is egy újj fiú jött a suliba.. Amy első látásra beleszeretett a fiú akit Joelnek hívtak ő sem gndolta máshogy nem is csodálom mind a 2 emo stílusu.De nem csak Amynek tetszett meg a fiú és az benne az érdekes hogy a picsa klónhadseregben még nem fordult elő olyan hogy vkinek egy emofiú tetstik meg!Hát ez bekövetkezett !!Ugyanis a klónhadsereg vezérének Lenának megtetszett,de látta hogy nem ő az egyetlen akinek bejön..Küzdött érte keményen de Joel mégis inkább Amy felé hajlott mintsem Lena felé.Az egyik szünetben hosszú szünet volt mindenki táncolt ugyanis buli volt a tornateremben ..Amy is odatartott és igen csinos volt ..Fekete fehér pöttyös szoknyában.Megbeszélték Joellel hogy együtt mennek a bálba és az ajtó előtt találkoznak..Nem igy történt!!Amy csak várt várt de nem jött ugy döntöt vele vagy nélküle debemegy..nem kellet volna..ugyanis olyat látott amit eddog még soha a barátja Joel Lenával táncolt de látszolag a fiu nem élvezte az egészet...Fekete angyalkánk odakiáltott  látta milyen szomorú a tekintete és szinte könnyben áll ..ekkor Lena arcán mosoly jelent meg de még milyen kárörvendő mosoly!!!Joelt átpasszolta két bodybilldinges fickónak Amyről ő maga gondoskodott . Mivel Halloween van azt hitték a többiek hülyéskednek nem is foglalkoztak velük. Elmentek a suli alatt levő  színhátba ami be volt zárva de ők leütötték a zárat..mind a 2 emot kiláncolták egy falra .. és a jelenlevőknek elöadtak egy jelenetet ami ugy volt megrendezve ohgy erdeti legyen tehát valóságos legyen a leszurás ilyesmi..elkezdődött az előadás és jön a csattanós rész : elengedték őket  mind a kettőjüket beültették egy víztárózóba lement hozzájuk Lena  és ezt mondta:

 

-Ha nem lehet az enyém Joel a Tied se legyen és elvágta a szerencsétlen fiú nyakát ...

 

-NEEEEEEEEEEEEEEE!!-kiáltja Amy.És fekete könnycseppek potyogtak az arcáról.Ekkor olyan dühös lett  hogy ezt orditotta a képükbe:

 

-BÜDÖS RIBANCOK!!Hát ti nem vagytok normálisok,nézzétek meg mit csináltatok!!(AMY)

 

-SAJNÁLOM!!!Ó bórzasztóan de most végig kell ahogy megfullad!!(Lena)

 

-Remegő hangon de igy szólalt:Ne félj kedvesem  szeretlnek itt vagy a másvilágon de újra eggyütt leszünk!!!Joel szeme mindent kimutatott amire Amy vágyott..egy rövid mosoly és megfulladt..De várjunk csak még Joel hárta hagyott valamit odarakta Amy kezébe!!Mi az mi az?? kérdezik fentről Lenáék undorral..

 

-A Végzet!!Ekkor megfordullt és egy fekete gömböt tarott a kezében azt mondta amig ez a gömb a Földön van addig mi soha nem hagyunk nyugtot azoknak akik ezt tették velünk és soha nem jutnak át Szent Péter kapuján!!

 

-lerakta a földre  odaült Joel élettelen teste mellé és  mogyogta . Találkozunk a másvilágon szerelmem!Amy Felvágta az ereit..kinok között de meghalt ő is.

 

Lenáék elöször nem gondolták komolyan ...de aztán olyan érzésük lett mintha lenne itt valaki rajtuk kivül elmenekültek de a színház ajtaját örökre bezárták!!Bár erről az egészről nem tudott meg semmit mégis  furcsa dolgok történnek..

a folyosón  állandóan vércsepek vannak  a tükörre állandóan az ő nevük van felirva Amy+Joel örökké!!Állítóla vki még látta is a szellemüket ahogy egymás felé rohannak és megcsókolják egymást és aztán eltünnek..

 

z olló

Egy házban történt az egész....Egy nap Mary elment egy boltba ollót venni.Hirtelen a pult mögött előjött egy asszony aminek a haja eltakarta az arcát.

-Jónapot! TUDNA NEKEM SEGÍTENI?

-Mit?

-Egy ollót szeretnék!

-Akkor tudok egyett ajánljani! Ez már ős régi!Megveszed?

Az olló ezüst színű és az élére egy írás volt ráírva. Mary megvette.Otthon megvizsgálta az ollóját de az írást nem tudta kiolvasni.Letette az íróasztalára.Este amikor lefeküdt aludni akkor éppen kapcsolta volna le a lámpáját amikor hirtelen kirepült az olló Mary takarójára.Mary nagyon megijedt és sikoltozva szaladt ki a konyhába.Aznap este a szülei bálba voltak.Mary egyedül volt.A konyhába ugrándozott utána az olló amikor egyszer csak ugrott egy nagyot az olló és levágta Mary jobb kezét.Mary nagyon megilyedt és az emeletre szaladt.Ott levágta Mary bal kezét.Mary már rettegett.Felszaladt a padlásra.Vak sötét volt.Az olló utána ment és levágta mind két fülét.Mary szaladt le a pincébe.Az olló is utána ment.Nyissz!Levágta Mary fejét! Az olló átváltozott azzá a nénié akitől Mary vette az ollót.Nagyot kacagott Maryn.

Az ollóra ez volt írva: Akié ez az olló annak ez az utolsó napja!

Soha ne vegyél egy titkos feliratú ollót!

 

Z UTOLSÓ KERTI -PARTY

Az egyik barátnőm Hallowen-kor kerti-partyt rendezett.Aznap nagy vihar volt,ezért aházban kellett megtartani.Bement mindenki és mikor bekapcsoltuk a zenét egy pár cola után a barátnőm behívott a szobájába hogy megbeszéljük mivel ijesztjük meg a többieket.De amint kimondta azt a szót hogy sikoltozni akkor a pincéből sikoltozást hallottunk én rettenetesen megijedtem de a barátnőm azt mondta csak a srácok ijesztgetnek.Ez talán egy kicsit megnyugtatott de nem teljesen.aztán elő vette a szekrényéből a tavalyi farsangon nyert sikoly jelmezt.Nem volt túl ijesztő.Azt akarta hogy a hátsó ajtón a jelmezben szaladjak ki és csengessek be.Így is tettem.Becsengettem és egy véres arcú öreg asszony nyitotta ki az ajtót.ÍGY KEZDŐDÖTT MINDEN!A házban mindenki sikoltozott és a pincébe menekültünk.Mikor leértünk a pincébe elment az áram! Vak sötét volt, féltünk. aztán az egyik fiú felment majd fej nélkül lökték vissza a pincébe.!Én voltam az egyetlen túlélő !!!!!

Csak másnap reggel találtak rám a többiek nyom nélkül eltüntek ,de azt a sok vért soha nem tudom elfelejteni !!!!

 

Shax : "Megkapod a macim!"

 Mary alig volt 6 éves, amikor meghalt az édesanyja, szinte fel sem fogta. Mindenki azt mondta neki," a mamád csak elköltözött". Így akarták megvédeni a fájdalomtól, amit akkor még nem bírt volna elviselni.
Későn volt a temetés, ők meg előbb odaértek, mint a ravatalozás kezdődött. Mary csak szorongatta a sötétbarna plüss macit, amit hozott magával, s bámulta a sírokat. Olvasni nem tudott még, így csak a képeket nézegette, s elkeveredett rokonai mellől.
Csak sétálgatott a sírok között, meg-megállva, mígnem elért a ravatalozóig. A súlyos ajtó nyitva állt, kintre világosságot engedve. Ő maga megállt az ajtóban, s nézte a szertartást. Pár feketébe öltözött embert látott imádkozni, az oltárnál egy nyitott koporsót. Nem látta ki volt benne, viszont kíváncsi természet volt, ezért halkan, tétova léptekkel, kicsit félve a koporsóhoz sétált. Lépteinek nem volt zaja, csak az imák mormolását és halk zokogást lehetett hallani.
Mary lábujjhegyre állva a koporsóba nézett, ahol egy fiatal lány feküdt. Mintha csak aludt volna, oly békés volt arca. de mintha még álmában is sírt volna. Szeme sarkában ott csillogott egy könnycsepp. A kislány megsajnálta a lányt, ezért plüss állatát a lány karja mellé tette, s ekkor vette észre a csuklóján az összevarrt sebeket.
- Megkapod a macim, hogy ne kelljen egyedül aludnod-, suttogta, majd megsimogatta a halott hollófekete haját és amilyen hangtalanul jött, úgy is ment. Még az ajtóból visszaintegetett, de akkor már az aggódó apja is megtalálta és gyorsan elvitte onnan.
- Apu! Miért sír itt mindenki?- kérdezte pár pillanat múlva, amikor már a kocsi felé közeledtek.
- Mary! nekik is hiányzik a mamájuk - válaszolta halkan az apa, könnyeivel küszködve.
- Nem apu! Nem ők! Hanem a temetőkertből. Ahol a nagy köveken kis fényképek vannak ahol az emberek alszanak. Miért?- kérdezte - félnek egyedül?
Az apa nem válaszolt semmit, csak magához szorította egyetlen kislányát és zokogott
Még most is hallani vélte apja zokogását, 12 év távlatában s arra a megválaszolatlan kérdésre: Miért sírnak az alvó emberek a temetőben?" ott ült egy fa alatt, szakadt ruháiban, a zuhogó esőben, s egyre csak a sírkövet bámulta annak a lánynak a sírkövét, akinek akkor a mackóját adta.
- Te legalább nem vagy egyedül?- suttogta - de mellém ki fog tenni?- kérdezte, most már zokogva, s karjaira nézett. Ruhája csupa vér volt, minek már az eső nagy részét lemosta. Csuklóján ezernyi mély vágás, mint amit a lánynak a kezén látott akkor.
Őrültnek hitte magát. Olyan embereket látott kik rég meghaltak. Szellemeket, kiknek valósnak látott. senki más csak ő. Félt, rettegett, egész életen át minden éjjelen, amikor az ágya mellett álltak anyák, kik meghaltak, mikor gyermekük megszületett, halott gyermekek, kik nem tudtak megszületni s ő csak sírdogált éjjeleken át míg ők csak nézték, fájdalmas és irigylő tekintettel, hogy ő még élhet őt még szerethetik, s ő is szerethet még attól a naptól kezdve, minden
nap, rettegésben élt. Egy személytől nem félt, akinek akkor odaadta legjobb barátját. Ő most is ott ült vele szemben, s nézte, mit tesz, de nem adta jelét, sem a rosszallásnak, sem a helyeslésnek.
Mikor Mary már alig élt, mégis megtörte az örök csendet:
- Szeresd a magányt, tanulj meg szenvedni, s akkor el tudod viselni az örök csendet, mi körülvesz-, suttogta, s nyújtotta feléje a mackót, amit még ő adott neki. Összevarrt csuklójából még mindig szivárgott a vér mitől már a medve is vörös volt...

 
 

 


Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 18015
Hónap: 254
Nap: 8