Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek

Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
François Villon


Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan !
Az élet szép - csodáld meg ! 
Az élet boldogság - ízleld ! 
Az élet álom - tedd valósággá ! 
Az élet kihívás - fogadd el ! 
Az élet kötelesség - teljesítsd ! 
Az élet játék - játszd ! 
Az élet vagyon - használd fel !
Az élet szeretet - add át magad ! 
Az élet titok - fejtsd meg ! 
Az élet ígéret - teljesítsd ! 
Az élet szomorúság - győzd le ! 
Az élet dal - énekeld ! 
Az élet küzdelem - harcold meg ! 
Az élet kaland - vállald ! 
Az élet jutalom - érdemeld ki ! 
Az élet élet - éljed ! "

Minden napi rágógumim add meg nekem Uram

Annyi féle ízben kérem, hogy nincs is annyi ujjam

Engem nem érdekel, csak az, hogy mekkorára fújom.

Csámcsogok és kiköpöm, csak a hajamba ne túrjam

Lazulj el, bontsd ki, tedd a számba, majd én nagyra fújom."
 
szerelem az agyban lejátszódó kémiai reakció, ami csupán egy
röpke pillanatra tesz boldoggá, de ezért aztán hosszú
évek szenvedése az ár. Mert az az egy pillanat
annyira jó, annyira varázslatos, hogy újra és újra át
akarjuk élni. Hát én nem akarok függové válni egy
olyan érzéstol, amit soha nem kaphatok meg.
 

 

Első csók

Talán élelmes szarka cserreg,
felhőbájoló piros tetők felett,
visszhang-harangot ver,
festménnyel kirakott kék terem.

Talán vérmes varjú korog,
ében szárny mégsem rebben,
éji mezőre mohón nem omol,
dombra nem vetül árny-jelenet.

Ihletadó tavaszt idéző,
rigó helyett kicsoda trillázó,
lomb rezdül, nézd ott fönt.
huncut szajkó űz fura tréfát.

Oh, te vattacukor illatú,
varázsfényű kábult Május,
mohás fához félve lapulj,
szürkévé, átlagossá sose fásulj.

Oh, te szépséges emlék,
ülj le ide a padra mellém,
érezzed, lássad, halljad,
az első csók utánozhatatlan.

 

 

Érzések...

 

Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Eltűnt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összedőlt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
S könnyem éget, perzsel amint elhagyja szemem,
Majd a párnámra hull, tanulságot hagyva ott nekem.
Ám nem jó tanár, hisz még mindig nem tudom,
Egyedül, nélküled, hogy menjek az úton.
Igyekvőn szedném lábaim, hogy messzire érjek,
De minden lépésemben a régi emlékek mesélnek.
Mindenkiben azt látom, mi egykor bennem égett,
Míg én üres vagyok, s már rég nem látlak téged.
Ám ha mégis látlak, tőlem messze vagy,
Messzebb, mint a Hold, a csillagok, s a fénylő Nap.
S karom feléd nyújtani már nem tudom,
S te már nem hallod, amikor a nevedet suttogom.
Már csak magamban őrizhetem a múltat, halkan, titokban,
Már nem én hallhatom, szíved mily’ ritmusra dobban.
S tudom, az én szívem úgy dobogni nem fog már,
Mert ez az érzés az életben csak egyszer jár.
Így lehunyom a szemem, s utat adok az újabb könnyeknek,
S csak remélem, hogy sose feledi el, ha valakit egyszer igazán szerettek.

 

Hiányzol

Még egyszer sem mondtam:
hiányzik csókjaid
tengere
mikben eltűnt mindig
a szürke napoknak
hazugságtól zsúfolt
rendszere.

Sötétlő éjjelek
mik vesznek most kárba
nélküled.
Várok rád hiába
és csöppet sem nyugszik
a kitörni vágyó
kéjüket.

Mi bennem izzva forr.
Már nem érdekel ha
hibázol.
Létem árva egén
illatod idézem
egy meleg nyári nap.
Hiányzol.


 

Vágyakozás

Az első pillanat, amikor megláttalak
Végem lett, tudtam eljött a végzetem.
Veled alszom el, s Veled ébredek,
Tudom, hogy nem lehet,
Fáj amit érzek, mert nem teljesülhet.
Szeretnélek szeretni, de tudom nem lehet.
Szeretnélek csókolni, de tudom nem lehet.
Szeretném ölelni tested minden részét,
Szemedben elveszni, nevetve szeretni.
Simogatni forrón, míg a vágy hajt,
S nem hagyni abba kifulladásig.
Csókolni a szemed, s szád sarkát,
Mosolyogni látni, elűzni a szomorúság árnyát.
Kívánlak, érezni akarom tested testemen,
S együtt kiteljesedni a gyönyörben.
Szeretnélek szeretni, de sajnos nem lehet,
Eszem tudja ezt, de nehéz meggyőznöm a szívem,
Addig Veled álmodom, s Veled ébredek.

várj még!

Várj még kérlek!
Ne fuss el!
Ne illanj el
Drága illat!
Várd meg, míg beszívlak!
Járd át testemet, lelkemet,
Pezsdítsd meg véremet!
Te illatot adsz, én meleget
Megleltük a lényeget.


Aki nem csak szavakkal szeret...

Aki nem csak szavakkal szeret, hanem tettekkel is,
Akinek a számára én vagyok, a legféltetettebb kincs.
Akinek hiányzok, ha nem vagyok épp vele,
Akinek a szerelmének nincs semmi feltétele,
Aki ha meglát szíve nagyokat dobban,
Aki a fülembe súgja: téged szeretlek a legjobban,
Aki számára én vagyok a világ,
Aki nem hazudik azzal, hogy imád,
Akinek a mindene én vagyok,
Aki úgy szeret, hogy magam vagyok,
Akinek nem kell mellém semmi,
Aki az életemet szebbé teszi!

Könny folyik szememből

Könny folyik szememből,
mert azt mondtad vége,
s nekem ez azt jelenti,
az életem ért véget.
Nem tudom, hogy tudok-e még mást szeretni,
vagy téged valaha feledni.
Szívem mélyén tudom,
boldog csak veled lehetek,
de boldogságom immár elszállt teveled!

 

Szeretném

 

Szeretném, ha rám néznél pajkos, igéző szemeiddel,
Szeretném, ha hozzám érnél simogató, lágy kezeddel.
Szeretném, ha cirógatnál ajkad kicsiny szegletével,
S szeretném, ha szeretnél duzzadó szíveddel!

 

Ezt akarom

Egy éjszaka elmegyek hozzád,
Ágyad mellé ülök s ezt mondanám:
Szeretnek nagyon, de hagylak élni,
Magadra hagylak ne haragudj kicsim.

Jobb lesz nekünk külön meg kell értened,
Tényleg jó volt veled, de ez így nem megy kedvesem.
Úgy érzem muszáj továbblépnem - elmenni innen,
Ha nem teszem, ezzel írom alá ítéletem.

Ez már nem olyan mint régen,
Majd találsz olyat aki megérdemel.
Ha együtt már nem de külön igen,
Akkor is emlékezz rám, szeretlek.

Sajnálom a fájdalmat mit okoztam neked,
Innen nélkülem kell továbbmenned.
Néha elakadsz, és még ha nehéz is,
Nézz fel az égre s kívánd: szerelmem legyél itt!


 

 

 

 
 
 

 


Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 18015
Hónap: 254
Nap: 8